PDAplus

Itt van, megérkezett hozzám. Csak ideiglenes látogató, de ez nem akadályoz meg a tesztelésében . A Google Nexus One-ja becsöngetett hozzám!

A Google és a HTC kapcsolata már régóta tart, hogy pontos legyek majdnem 1,5 éve, hiszen ekkor dobta piacra a tajvani gyártó az első Google operációs rendszerrel felszerelt okostelefont, a T-Mobile neve alatt forgalmazott G1-est. Akkor még csak egy szerény "with Google" felirat ékeskedett a készülék hátoldalán, a rendszert a felhasználók alapvetően szerették, de volt benne néhány hiányosság, ami miatt meg gyermeknek tekintettük az Androidot.

Nagy kartondobozban kis feher ekko

Azóta már jó sok víz lefolyt a Dunán, és ahogy a rendszer finomodott, úgy érkeztek az egyre fejlettebb gépek, főként természetesen a HTC műhelyéből, de később a kínaiak (Huawei - T-Mobile Pulse) és a Motorola (Milestone) is rákapcsolt. A Google pedig látván a nagy tolongást amit az Android kiváltott úgy döntött, megkéri a HTC-t, építsen neki egy készüléket, amit saját neve alatt forgalmazhat, ezzel erőteljesen másolva az Apple filozófiáját - "ahonnan a szoftver, onnan a hardver" - bár erre a gépre azért egy HTC logó is került.

A készülék egy hosszúkás fehér kartondobozban érkezik. A doboz nincs agyondíszítve: a fedélen található nexus one felirat és a négy élre festett Google színeken kívül semmi más nem ékesíti.

Leemelve a tetőt azonnal a kütyüvel találjuk szembe magunkat, miután kivettük a dobozból, hozzáférhetünk az akkurátusan csomagolt és rekeszekbe rendezett tartozékokhoz, amelyekkel a Google nem spórolt: puha fekete Android figurás tok, 4 GB-os microSD kártya (a telefonban elhelyezve), fülhallgató, USB kábel, töltő, Get Started kártya, rövid user manual és garanciainformációk.

Tartozékok

Külső:

A gép színét nehéz pontosan leírni, sötétbarnának mondanám, de bizonyos esetekben fémszürkésen csillogott, alapvetően nekem tetszett, akiknek megmutattam azoknak megosztott volt a véleményük.
 

(kattints a nagyobb méretért)

A fém előlapot felül a telefonhangszóró nyitja, körülötte a kijelző fekete keretében elszórva található a fényérzékelő, távolságérzékelő és a töltésvisszajelző LED. Az ez alatti területet szinte teljes egészében a 3,7 inches kapacitív WVGA AMOLED kijelző foglalja el. Ezzel el is lőttem az összes rövidítést és szakszót ami csak igaz erre a kijelzőre, viszont mégse mondtam róla semmi érthetőt. Magyarra lefordítva a kijelző papíron kiváló. A valóság ezt igazolja, bár egy-két megjegyzésem azért lenne. Nem tudom, hogy az Android rengeteg fekete felülete okozza-e vagy az AMOLED kijlezők sajátossága, de mindenesetre irgalmatlanul tükröződik a kijelző. Ez nem annyira zavaró általában, de néha nagyon idegesítővé tud válni, és sajnos az automatikusan változó fényerő sem tudja teljesen megoldani ezt a gondot.

A másik a kijelző érzékenysége. Nem találtam állítására sem programot, sem beállítást, pedit az én ízlésemnek egy picit túl érzékeny. Az addig rendben van, hogy kapacitív, tehát a körmös kezelést el kell felejteni, de hogy az ujjbegyem legalsó bőrrétege éppen hogy csak hozzáér, és ezt máris érzékeli engem zavart, emiatt sokat ütöttem mellé a billentyűzeten. De ez ízlés kérdése, másoknak lehet, hogy nagyon bejön ez.

A kijelző minden más szempontból tökéletes. A kép gyönyörű, kontrasztos (a fekete hihetetlenül fekete) a pixelek láthatatlanok, a betekintési szög pedig 180 fok mindkét irányba. Ezenkívül, bár ez nem látszik, jóval kevesebbet is fogyaszt, mint a hagyományos TFT LCD panelek. 

(nagyon sajnálom a minőséget, de siettem és állandóan bemozdult)

A kijelző alatt négy háttérvilágítással rendelkező érintésérzékeny gomb találhat: Vissza, Menü, Home és Keresés, ezek általában jól használhatóak. A képernyőtől eltérő érzékenységűre lettek programozva, így véletlenül nem tudjuk őket megnyomni.

A sort a BlackBerrykről ismert hanyattegér zárja, amely benyomható, és fehéren világítani is tud. A görgője nagyon finoman jár, körülbelül hármat-négyet "kattan" egy mozdulatra, ami kizárja a véletlen gördgetést. Új esemény esetén finoman pulzálni kezd a golyó, ezzel figyelmeztetvén a tulajt, hogy érdemes lenne lehúzni a státusz bart. Egyetlen gond akkor adódott, amikor lecsúszott az ujjam a görgőről és pontosan a Home gombon landolt.

A gép alján csak a microUSB csatlakozó található, illetve néhány rézszem, amelyek valószínűleg egy későbbi dokkolóállomás csatlakozói lesznek.

UPDATE: Már megjelent a dokkoló, 45 dolláros áron.

Balra indulva a hangerőszabályozó gombpárosba ütközünk, továbbmenve a telefon tetején a 3,5mm-es jack aljzatot találjuk. A jobb oldal teljesen üres.

A hátlap anyaga kellemes tapintású gumival kevert műanyag, ebbe mar bele egy sáv az előlap fémjéből, ez a rész gravírozható. A kamera fölül tekintget, társaságot a LEDes villanó nyújt neki. Alá került a Google logó, a sort pedig egy HTC embléma zárja.

A telefon elég kényelmesen kézbevehető, a szappantartó forma és az 1 centit alig meghaladó vastagság nagyon jó kombinációt alkot.

A gyári tok csak arra jó, hogy védje a gépet, elégé passzentosan illeszkedik, miközben csörög, nehéz belőle kirángatni a készüléket.

Belső, vas:

Az említett kijelző mellé egy 1GHz-es Qualcomm Snapdragon processzor került, ami a jelenlegi piacon elérhető leggyorsabb. Az Android alaból nem egy lassú rendszer, de ezzel a processzorral és az érzékeny kijelzővel valósággal repül, minden azonnal történik, ha van is betöltés, az is 2mp alatt marad (iPhone hatás). A jó központi egység mellé megfelelő társ az 512MB RAM és az 512MB ROM, bár ezekből nem sok marad érdekes módon: programok futtatsására indulás után 104MB, adattárolásra 180MB áll a felhasználó rendelkezésére. A szabad programm-memória itt szerencsére nem játszik akkora szerepet, mint például a Windows Mobile-nál, mert ha elfogy, vagy vészesen alacsony értékre csökken, akkor az Android becsukogatja a háttérben a legkevésbé fontos alkalmazásokat.

Szoftver, az Android 2.1

A gép hihetetlenül gyorsan bootolja be az új OS-t, egeszen pontosan 34 masodperc alatt jutunk a bekapcsológomb megnyomasatól a hasznalható rendszerig. Egy zavaró momentum azért akadt, (méghozzá szószerint), ez pedig az animáció amivel bootolás közben a user szemezhet. Remélem ezt javitják később.

A legfrissebb Android hoz néhány változast, amiket észrevettem (értsd kezelőfelületi design változások/fejlesztések):

Animált háttérképek:
Az új verzió lehetőséget ad aniáalt Home képernyők hasznalatára, vagyis például ha nem elégszünk meg egy sima képpel akkor választhatunk valami izg-mozgó cuccot helyette. Gyárilag fel van téve pár darab, egyebként ott a Market. Nekem a gyáriak közül az alap Nexus tetszett, ezt a videókról valószinűleg sokan ismerik: négyzetrácsos háttérképen a Google 4 szinéből épitkező üstökösök mozognak osszevissza (a leírás szerint ez egy neuronhálózat, azaz idegrendszer-szimuláció, én ezt kicsit erősnek éreztem). Ha hozzáérünk a kijelzőn egy üres területre akkor az adott négyzetből 4 darab új üstököst indítunk a 4 égtáj irányába, ez eléggé látványos reakció az érintésre. Megpróbáltam kiakasztani a gépet azzal hogy jó sok helyen összetapicskoltam, de a sok ujjlenyomaton kivul (amit PDAplus sörözésen kapott Garmin kendővel tavolitottam el - ez volt a reklám helye) semmi baja nem esett a telefonnak.

Sajna azonban az animált hátterek demoi gondot okoztak, konkretan a harmadiknal közölte a gép, hogy az animated.wallpapers folyamat leállt, ezekután újrainditasig fekete hátteret kaptam. Kicsit bétás a dolog meg.

Több home:
Az eddigi 3 helyett oldalanként 2 azaz összesen 5 Home képernyővel gazdalkodhatunk. A widgetek továbbra is szépek és informatívak igy könnyen megtölthető a többlet hely. Bevezetésre került 2 apró ikon a jobb es bal also sarokban, ezek pontok segitségével mutatják, hányadik oldalon vagyunk valamint ezekkel is válthatunk ezután a feluletek között.
Visszalépes, hogy eltünt a Home fekvő verziója, igy amig a főképernyőn vagyunk hiába döntögetjük a telefont a kép nem fordul el.

Felújított menü:
A menüt ezentúl nem lehet felhúzni az ujjunkkal, csakis a Menü gomb vagy a Home alján található gomb megérintésével hozható elő, ekkor az ikonok szépen kisebbedve megjelennek (olyan mintha a kijelzőn kivülről érkeznének es pont a menühöz érve a megfelelő méretre csökkennek).
A menünek szinten nincs fektetett módja, viszont új animációval gördül. Nehéz leírni ezt az újítast, úgy kell elképzelni, mintha az egész menü egy futószalagra lenne ragasztva, emiatt a legfelső/legalső sorban a képről eggyel kilógó sor ikonjainak csak az élét láthatjuk, ahogy görgetünk úgy ezek az ikonok lassan átfordulnak es egy új sort alkotnak, miközben a legalsó/legfelső (eddig látható) sor szinten átfordul, ezúttal ők mutatják csak az élüket. A valóságban ez sokkal egyszerűbb, es jól is néz ki, bár sok haszna nincs.
A menü aljára egy permanens Home ikon költözött amely nem vesz részt a görgetős mókában (ezért is írtam hogy permanens... Úgylatszik magamat ismételgetem :)) viszont nevéből kitalálhatóan visszavisz a menüből a főképernyőre.

3Ds képnézegető:
A képnézegetőt teljesen felújították, mostmár ha van net, akkor felugrik Picasára, es betölti a (web)albumaink előképeit, ezeket egymásra dobálja mintha csak az asztalunkon kiszóródtak volna a papírépek. Rabökve az egyik kupac képre a program behozza az album összes képet időrendbe rakva. A képeket egy végtelenített kijelzőállástól függően 3 vagy 4 soros szallagon jeleníti meg, a szalagot ujjunkkal el tudjuk "húzni", ezzel lépvén tovább az időben. Ha konkrét dátumot keresünk a dátumcsúszka nagy segitség, ezt mozgatva napokra lebontva ugrálhatunk a képek között. A szalag 3Dben egy helyben marad, azaz ha a telefont jobbra vagy balra forditjuk akkor az egyik vége elkeskenyedik a másik vége kiszélesedik, a határvonalak széttartóakka válnak.

A 3D effekt

Megújított képernyőzár:
Az új rendszerben a készülék felébredése után egy egyszerű lock-screenel találjuk szembe magunkat. Legfelűl látni engedi a státuszbárt, alatta az idő és az operátor neve látható, középen alúl pedig két csúszka, az egyik feloldja a másik pedig némítja a Nexus One-t.

Tapasztalatok:

Napi használat során, a telefon a hardvernek megfelelően nagyon gyorsan reagál minden érintésre. Hívások során a gép tisztán hangzott, kihangositva már nem annyira jó a hangminőség a hátlapon lévő résből kiüvoltő hangszóró eléggé torzit. A Bluetooth 2.1-et eszköz hiányában nem tudtam kipróbálni, de a Kaiseremmel gond nélkül összepárosodott a Nexus One. A WLAN az Androidos gépektől megszokottan gyorsan kapcsolatot létesített az itthoni halózatommal. A webböngésző a szokásos Androidos, szinvonala nagyon kozel van az iPhone Safarijahoz. Nagyon gyorsan tolti be az oldalakat, a frissites ota tamogatja a 2 ujjal valo nagyítást, szépen tördeli az oldalakat, természetesen fektetett nézettel is rendelkezik.
Az adatkommunikácios repertoárt a 3G chip teszi teljesse 7,2 Mbps-os le es 2 Mbps-os feltöléesi sebességgel.

A beépített szoftveres QWERTY billentyűzet az alap Androidos, az iPhone-hoz hasonlóan mutatja az éppen megérintett karaktert, fektetett módban akár hüvelykujjal is kezelhető. A készülék természetesen az összes elképzelhető nemzetközi közösségi oldalt támogatja (iWiW kliens nincs tudomásom szerint).

A Google által bejelentett navigáció külön felületet kapott ahogy az a második képen is látható, Car Home néven. Ez a program azonban nem csak navigál, hanem teljes érintes-nélküli kezelést biztosít, hogy vezetés közben ne kelljen a kijelzőhöz érni, mindezt a Google féle hangfelismerő rendszer segítségével teszi.

A készülék GPS vevője nekem elsőre kicsit lassan talált holdakat viszont utána szépen tartotta őket. Amíg keresgél addig a mobil-tornyok segitségével kiháromszögeli a helyzetünket 900 méteres pontossággal.

Kamera, multimédia:

A készülek kamerája, 5 Mpixeles munkáját autó-fókusz és villanó segíti. A beállítási lehetőségek elégge sokrétűek, bár egy fotósmobilhoz képest persze elmaradnak. A készülék képes geo-tagging-re (elmenti az aktuális GPS koordinátákat a kép melle). Egy kép elmentésére nem kell sokat várni, minden magától történik: az elsütőgomb megérintése után a gép auto fókuszáé a főszerep, majd miután meglelte a megfelelő beállítást ellövi a képet amelynek mérete általaban 1 MB körül alakul.

Az elkeszült képeket elnézegetve vegyes érzelmek fogalmazódtak meg bennem. Elsősorban örültem, hiszen Android fronton ez a legerősebb kameraval rendelkező készülek, és a gép kijelzőjén nagyon jónak néztek ki a képek. Számítógépen nézve azonban sokkal rosszabbul néznek ki (sajnos). Majdnem mindegyik életlen, ez nem tudom hogy az auto-fókusz hibája vagy az én kezem mozdult be. A szinek elegge rendben vannak, a dinamikatartomany kivalo az eg sehol nem egett ki. A harmadik kepen jol lathato, hogy bár mostohák voltak a körülmények mégis kromatikus-aberracionak még a nyoma sem fedezhető fel.

A zenelejátszó szokásos alap Androidos, de jól használható. Az albumborítókat megjeleníti, szűr ID3 tag-ek alapján és vezérelhető a Home képernyőről egy widgettel.
A beépített YouTube kliensről sincs sok mondanivalóm, olajozottan működött, mint általában az összes Google szolgáltátas az Androidos masinákon.
Egyes források szerint van FM rádió a Nexus Oneban, de ezt sem mgerősíteni, sem cáfolni nem tudom, valószínűleg ha van benne akkor a későbbi főzött ROMokkal majd használható lesz.

Akkumulátor, összegzés:
Az akkumulátort elégé kimelte a készülék, véleményem szerint az AMOLED kijelző sokat terhet levett a telep válláról. Nálam 2Gn csak zsebben hordva, tényleg semmit sem csinálva elketyegett bőven 2 napig (sőt, ment volna tovább is, ám bekapcsoltam a WiFit és azzal meg további 1 napot ment).
Ebből azt vonom le, hogy valószínűleg 2 napot még WiFivel és 3Gvel együtt is kibír.

Mit mondhatnék, nagyon odatettek magukat a HTCs mérnökök. Ebben a telefonban minden benne van amit csak manapsag kivánhat az ember. Gyors, stabil, megbízható, ugyanakkor fejlett es sokrétűen hasznalható, sőt, még az akkumulátoros üzemidővel sem volt gond. Problémának talán a túlérzékeny kijelzőt tudom előrángatni, esetleg az, hogy nincs rajta hardveres billentyűzet, dehát ez mind mind izlés kérdése.
Ára jelen pillanatban (nálam) 140 ezer forint (ez volt a reklám helye), a másik Snapdragonos HTChez (HD2) képest ez minimum 40 ezerrel olcsóbb (bár a HD2nek nagyobb a kijelzője).

A Google megvárta amíg a programozók kifejlesztik rendesen az Androidot és a fejlesztők írnak hozzá elég programot, hogy jól kiszolgálja az igényeket, majd összerakattak mindehhez egy csúcsminőségű hardvert a szakma mesterével, végül pedig agresszivan beáraztak. Hogy nagyot szóljon. Hogy tényleg nagyot szóljon.

Google - HTC Nexus One
Ajánlott

DOMy